A Liska-modell üzenete

“Az első és meglepő dolog az, hogy Liskának valószínüleg igaza van. A második még meglepőbb dolog, hogy ezen az úton néhány kezdeti lépés gyakorlatilag megvalósítható, és csakugyan meg is valósult (a bürokrácia számára) zavarbaejrő sikerrel. A harmadik és még meglepőbb dolog, hogy ez az új gondolat egy kommunista országban bontakozott ki, még ha olyan gondolatoktól pezsgő országban is, mint Magyarország”

/Norman Macrae - idézi Siklaky, 1985/

 

Liska Tibor (1925–1994) kutatásai olyan társadalmi-gazdasági modell kidolgozására irányultak, amely a kapitalizmusnál is piacibb módon működik, ahol még a tulajdon is verseny tárgya. A modell alapvetõ emberi jognak tekinti a termelõeszközökkel való rendelkezést, amit nyílt versenyben lehet érvényesíteni.

Liska Tibor hatvanas-hetvenes években kialakított közgazdasági elképzelései a nyolcvanas évek elejére társadalmi-gazdasági modellé kristályosodtak. Az államnak csak annyi szerepet szán a gazdaságban, mint a játékvezetőnek egy focimeccsen: szabadrúgást ítélhet, ha valaki kézzel ér a labdához, kiállíthatja a szándékosan szabálytalankodókat, de labdába nem rúghat, és a szabályokat sem változtathatja meg. A kialakított társadalmi-gazdasági modell a személyes vállalkozáson alapul. A modell fókusza a vállalkozói tevékenység előremozdítása, az ezt minél nagyobb mértékben támogató keretrendszer megalkotása. A gondolatkísérlet igazi vonzerejét a rendszerváltást követően piaci keretek kibontakozásával elvesztette, de üzenete - a jelenleginél hatékonyabb megoldások és vállalkozók keresése - a kapitalizmus rendszerében is érvényes maradt.

A modell két fő alkotóeleme a társadalmi örökség és a személyes társadalmi tulajdon gondolata.  A társadalmi örökség a - jelenleg is követett  - jövedelem-újraelosztás helyett a vagyon elosztásának speciális formájával kínál megoldást a társadalmi egyenlőtlenségek problémájára. Az elmélet szerint minden állampolgár születésekor megkapja a társadalmi örökségét, melyből azonban fizetnie kell az összes, eddig az állam által biztosított szolgáltatásért. Így például az egészségügyi ellátás vagy az oktatás költsége is teljes egészében az állampolgárt illeti. A társadalmi örökség két egymástól elkülöníthető számlából áll: egy kockáztatható, valamint egy nem-kockáztatható részszámlából. A kockáztatható résszel az egyén csak felnőttkorától kezdve rendelkezhet. Befektetheti a tőkepiacon, elköltheti fogyasztási javakra vagy vállalkozást indíthat belőle. A társadalmi örökség nem-kockáztatható részével az egyén nem rendelkezhet, viszont az örökség éves tőkejövedelme megilleti őt. Ennek egy meghatározott aránya átkerül a kockáztatható számlájára. Ennek köszönhetően minden állampolgár rendelkezik egy stabil évente növekvő jövedelemmel, amely garantálhatja a létbiztonságot - például vállalkozása csődje esetén is - számára.

Liska Tibor társadalmi örökség koncepciója jelentős mértékben korlátozza az állam szerepét. Az állam által biztosított szolgáltatások piacosítása azonban nem jelenti azt, hogy a jelen formában létrejött, kapitalista piaccal elégedett lenne. A piacok sem osztják el minden esetben a leghatékonyabban az erőforrásokat és a jövedelmeket. Liska véleménye szerint ennek egyik oka a magántulajdon monopóliuma. A magántulajdon megakadályozhatja azt, hogy az adott erőforrásokat, termelőeszközöket azok üzemeltessék, akik abból a legnagyobb fokú nyereséget képesek elérni.

Ennek érdekében alkotta meg a személyes társadalmi tulajdon fogalmát, melynek értelmében az egyén nem rendelkezik az általa birtokolt termelőeszköz tulajdonjogával. Bárki olyan vevőnek át kell adnia azt, aki megfizeti az egyén által korábban megállapított árat. Akkor is át kell adnia a tulajdonosnak a termelőeszközt, ha már nem képes a korábbi szinten hasznosítani az adott erőforrásokat. Ez az elv garantálja - megfelelő hitel és információs rendszer esetén -  hogy mindig annak a kezében legyen az eszköz, aki azt a leghatékonyabban képes hasznosítani.

Liska szerint a társadalmi-gazdasági konfliktusokra minden esetben kell és lehet találni megegyezésen alapuló piaci megoldást. A piaci megoldás kölcsönös megegyezésen alapuló együttműködés a társadalmi nyilvánosság előtt. A piaci (pár)kapcsolat lényege az, hogy akkor jön létre, ha mindkét fél számára előnyös, ezért mindketten akarják. Többszereplős együttműködés is csak akkor alapul kölcsönös megegyezésen, ha a résztvevőknek vétójoga van, azaz senki nincs kényszerítve az együttműködésre. Csak a kölcsönös megegyezésen alapuló eljárások lehetnek hatékonyak. Minden ezzel ellenkező elven működő szabályozás gazdasági és társadalmi károkat okoz, hiszen az emberek azt teszik, amit érdemes, és nem azt, amit kell, lehet, szabad vagy ajánlott. Liska szerint a közgazdaságtan egyik fő feladata, hogy az alkalmazható piaci megoldásokat felkutassa akár a gazdaság azon ágazataira is (környezetvédelem, kultúra stb.), amelyek hagyományosan nem tartoznak a piaci szabályozás körébe.

A konferencia célja olyan kölcsönös megegyezésen alapuló alternatív megoldások megkeresése és bemutatása, amelyek a jelenleginél hatékonyabb választ képesek adni a társadalom és a gazdaság problémáira. Liska Tiborról és a nevéhez köthető modellről bővebben itt olvashat.